Van egy gonosz betegség, aminek a neve - nagyon halkan mondom, nehogy meghallják- endometriózis.

 Egészen leegyszerűsítve leírom mi is ez az ezerarcú betegség, de ez az írás most nem magáról a „szörnyről” fog szólni, hanem az azt körülölelő kártevőről, a taburól.

 Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy az endometriózist olyan méhnyálkahártya sejtek okozzák, melyek nem a méh üregében helyezkednek el, hanem valahol a méhen kívül tapadnak meg. Hogy pontosan hol, az igen változatos lehet, leggyakrabban a hashártya felszínén találhatóak meg, de előfordulhatnak a petefészkekben, a hüvelyben, a belekben, a húgyhólyagban, a hasüregben szinte bárhol. Egészen szokatlan megjelenési helyeket is leírtak már a tüdőben, a szemben, a központi idegrendszerben, a bőrben stb, éppen ezért ennek a betegségnek millió különböző arca, tünete lehet. A pillanatnyi adatok szerint minden tízedik nő érintett. ( Forrás: https://www.intima.hu/betegtajekoztatok/endometriozis#mi-az-az-endometriozis )

 Én a saját tapasztalatom okán úgy összegezném, hogy ha a menstruációhoz irracionálisan erős, a medence bármely részén megjelenő fájdalom,  vagy bármilyen emésztési probléma köthető, ami a ciklus ezen szakában erősödik, majd újra javul egy kicsit, ne adj isten nem sikerül a gyermek áldás, akkor élni kell a gyanúperrel, hogy endometriózis állhat a háttérben. Ebben az esetben, mindenképp javaslok felkeresni egy endometriózis specialistát.

Továbbá érdemes felkeresni Együtt könnyebb” Női Egészségért Alapítványt (vagy Endometriózis Magyarország), mint a hazai Endometriózis világnaphoz kapcsolódó edukáció szervezőjét. A tünetekről, a lehetőségekről többek között az ő oldalukon is olvashatók információk:

https://endometriozismagyarorszag.hu/

  A legnagyobb probléma azonban véleményem szerint az, hogy az egész témakört körbe lengi a tabu, és a bagatellizálás, és ezzel el is érkeztünk a mondandóm lényegéhez.

Nem beszélünk róla, mert...miért is ?

• Mert ez amolyan intim, női dolog.
• Mert mindenki más zokszó nélkül viseli a menstruációt, akkor pedig VÉRciki, hogy én itt szenvedek. Az orvosom is megmondta, hogy szedjem össze magamat, mert ennyire nem fájhat. (Őszinte, mély tisztelet a kivételnek)
• Mert olyan ciki, hogy mindenféle undorító élettani, kiválasztási stb. folyamatok körül forog az életem. Na, ezekről aztán pláne nem beszélünk!
• Mert nem akarom, hogy selejtesnek gondoljanak, ha még gyermeket sem tudok szülni. (Persze, biztosan nem is akarsz!??? Megtörtént beszélgetés. :( )

Hát, igen. Őszintén megmondom, eleinte én sem szívesen beszéltem erről a betegségről, az ezzel járó, néha felfoghatatlan fájdalomról, a félelmekről. Mára viszont egy új félelem emelkedett felül a korábbiakon.

A kislányom lassan a pubertás korszakába lép, és én rettegve várom, hogy vajon őt is utoléri-e az átok?

Egyetlen dolog vigasztal, mégpedig az, hogy ha úgy alakul, akkor neki már nem kell tabukat döntenie. Mert mi beszélünk!

Mert itt vagyok én, aki elmagyaráz neki mindent, aki rögtön a megfelelő specialistához viszi, aki nem engedi, hogy tizenöt évig orvostól orvosig járjon, és a végén már maga is elhiggye, hogy csak kitalálja ezt az egészet.

Ez a 10-15 év pedig lehet, hogy pont azt jelenti, hogy születhet gyermeke, hogy nem kell akár az életminőségét jelentősen csökkentő következményeket viselnie, hogy megélheti a nőiségét fájdalom, és félelem nélkül.

Tanulság!

Az információ hatalom. Mindenkinek, akinek beteg vagy orvos oldalról információja van, azt terjesztenie kell!

 Beszélni kell róla akkor is, ha kellemetlennek tűnik.  Mert mindenki elhiheti, hogy a sokszoros műtétek, a meddőség, a vég nélküli fájdalom jóval több, mint kellemetlenség.

 És a szőnyeg alá söpört probléma miatt  későn értő kezekbe kerülő páciensek, NŐK  pedig visszavonhatatlan következményekkel kell, hogy szembe nézzenek.

Akkor pedig már szinte késő beszélni!

Az endometriózis, egy pillanatnyilag nem gyógyítható, viszont megfelelő kezeléssel kordában tartható betegség, amivel együtt lehet/kell élni. A megfelelő kezeléshez viszont először fel kell ismerni a problémát, ahhoz pedig először BESZÉLNI kell róla.

A fejüket dugják a homokba a struccok! Mi inkább használjuk. :) Magunk miatt, és a kislányainkért.