Ismét egy hosszú beszámolóval, illetve annak az első részével, és sok-sok képpel jelentkezem!
Amíg haza nem értünk (Merthogy épp Balin írom ezeket a sorokat), nem tudom eldönteni, hogy bolond, vagy kitartó vagyok, mindenesetre az biztos, hogy most nagyon jól érzem magam.
Én volnék az a nem túl régen lett utazó függő, akinek a "pályafutását " igyekezte keresztbe vágni, egy decemberben kapott sclerosis multiplex diagnózis. A helyzet azóta csak bonyolódott, az alap diagnózis helyett, vagy mellett újabb eshetőségek is felmerültek, szóval az életem mostanában egy Dr.House évadhoz volt hasonlatos.
Viszont mivel gyakorlatilag most semmilyen tünetem sincs, és mert az orvosom sem élt ellenvetéssel, úgy döntöttem, hogy mégiscsak bevállaljuk, a régóta fixált utunkat.
Az eredeti tervben, a negyedik hétre tervezett borneói dzsungeltúrát elengedtem ugyan, és a maradék három hetet is leegyszerűsítettük kicsit, ha úgy tetszik nyugdíjas verzióra szabtuk, de magát az utat, semmiképp nem akartam veszni hagyni.
Így végül hat nap Kuala Lumpur, egy hét Ubud/Bali, és egy hét Nusa Dua / Bali lett a végeredmény, amit egy Dohai éjszakával zártunk.
A repülőjegyek már megvoltak. A Qatarral repültünk. Multicity jegyet vettem Budapest/Kuala Lumpur, Denpasar Budapest vonalon.
Mivel úgy szerettem volna szervezni, hogy ha mégsem tudunk elutazni, akkor se legyen túl sok anyagi kárunk ( a repülőjegyek flexibilisek voltak), ezért a többi dolgot viszonylag későn kezdtem foglalni.
A szállások is szinte az utolsó pillanatig lemondhatók voltak, Kuala Lumpur/Denpasar Airasia jegyet pedig egy nappal az indulás előtt vettem meg.
Mivel sem Malajziában, sem Indonéziában nem jártunk még, és mivel nekem most nem volt szabad a napjaimat kimaxolni, javarészt az először "kötelező" látnivalókat szerettem volna megnézni mindenhol, illetve azokból is csak párat. Viszont ami ennél sokkal fontosabb, hogy kicsit el akartam lazulni, kicsit bele akartam szagolni a helyi levegőbe, kicsit csak úgy céltalanul sétálgatni. Szóval ezen az úton gyakorlatilag semmi sem volt eltervezve.
A szállásokat viszont úgy választottam, hogy maga a szállás, vagy a közvetlen környéke is nyújtson jópár látnivalót, ha úgy alakulna, hogy nem tudok aktívkodni.
A Kuala Lumpur-ba érkezésünk, mit mindig mikor megérkezünk valahová, frenetikus volt. A bérelt Airbnb lakás tulajdonosa Jacy küldött értünk egy kocsit.
Régebben nem is gondoltam volna, hogy engem bármilyen módon megfognának a hatalmas metropolisok, de mára biztosan kijelenthetem, hogy el vagyok varázsolva!
Mostmár ha tehetjük, mindig útba ejtünk egy nagy várost az utazásaink alatt.
Gyakorlatilag már az első napunkon teljesen elvarázsolt minket Kuala Lumpur.
Ez mondjuk annak is köszönhető, hogy a város közvetlen szívében, a Petronas tornyok alatt sikerült szállást foglalnunk. Pont azért, mert nem tudtam milyen reakciója lesz a kissé megrottyant szervezetemnek a 35 fok/98% páratartalomra, úgy gondoltam, hogy a city centerrel nagyon nem lőhetünk mellé.
Hát, azt hiszem, ennél nem is dönthettünk volna jobban!
A három toronyból álló, Star Residences egyes tornyában van a lakás, amit az Airbnb-n béreltük, igencsak jó áron!
A hálószobában, az ágyból nézzük a kivilágított Petronas tornyokat, nem tudunk olyan irányba elindulni, hogy ne legyen valami látnivaló. És maga a Star Residences is egy csoda!
Panorámás tetőmedence a 69-en, egy gyönyörű, zöldellő növényekkel beültetett másik medence a hatodikon, edzőterem, játszótér...
A lakás tulajdonosa Jacy, pedig mindenben rendkívül segítőkész volt, és azonnal válaszolt minden kérdésünkre. A konyhában lévő víztisztító gép, pedig szó szerint aranyat ér! :)
Érkezéskor az országba való beléptetés flottul ment,csak a kilépés dátumára, és a repülőjegyre voltak kíváncsiak.
A helyi sim kártya vásárlás, és némi pénz váltása után el is indultunk felfedezni Kuala Lumpur-t.
Az első napunk a lakás átvételével, a Star Residences feltérképezésével, szigorúan 1,5 óra alvással, és délután/este, a Petronas torony környékének a felfedezésével telt. Volt némi kis vihar, és a villámlós, dörgős, kivilágított felhőkarcolók látványa egyszerűen frenetikus volt.
Azt hittem, minket tisztelt meg az időjárás ezzel a különleges köszöntővel, de aztán rájöttünk, hogy gyakorlatilag minden nap van egy kis csinnadratta. "Ahogy jön, el is megy olyan hamar.."
Az első benyomásunk egyértelműen az volt, hogy ez a város egyszerűen imádnivaló! <3
Fejlett, modern, rendezett, tele sok-sok zölddel, parkkal, programmal. Az emberek nagyon kedvesek, és sehol nem tapasztaltuk, hogy át akarna verni, le akarna húzni bennünket bárki. Volt ahol, külön ránk szóltak, hogy ne vegyünk meg egy belépőjegyet, mert a korábban máshová vett belépő, érvényes ide is.
Másnap, az első egész napunkon, még mindig nem tudtunk elszakadni a tornyoktól.
Igazság szerint, reggeltől estig tudnám fotózni, annyira szépnek látom, viszont a torony közvetlen környéke legalább ennyi figyelmet érdemel.
A mallok szerelmeseinek kihagyhatatlan a Klcc mall, amit még én, akit lever a víz az ilyen hatalmas bevásárlóközpontoktól, is merek ajánlani. Persze itt sem volt a kedvenc időtöltésem a shoppingolás, de jópárszor be kellett mennünk, és azt el kellett ismernem, hogy nagyon profi, átlátható módon lett összerakva. (Az aquarium klcc-t is érdemes megnézni)
Ami viszont sokkal közelebb állt a szívemhez, az a Klcc park, ami közvetlenül a tornyok előtt terül el. Hatalmas vizfelületek, árnyas fák, több szinten elterülő játszótér komplexum, vizi játszótér, vízesésekkel...
Nos,az első egész napunk egész délelőttjét ebben a parkban töltöttük a tornyok árnyékában. Elképesztően jó hangulatú hely.
Ezután a helyi streatfood ételek közül válogatva ettünk egy könnyű ebédet, majd elindultunk, mert 15 órára foglaltunk időpontot a torony látogatásra.
Aznap vettük meg a jegyet, személyesen a jegypénztárban. Online is le lehet foglalni, de csak 24 órával előtte.
A tárgynapon csak személyesen a jegypénztárban lehet venni a szabad helyek függvényében.
A túra során először a 41. emeletig megyünk fel a gyorslifttel, ahol a két tornyot összekötő hídon lehet eltölteni egy kis időt. (Ha valakinek ismerős, az nem a véletlen műve. A Catherine Zeta-Jones, és Sir Sean Connery főszereplésével készült Briliáns csapda című film ikonikus jelenete játszódott ezen a hídon)
Ezután az előbb említett gyors lift repít fel a 83.emeletre, onnan pedig egy kisebb lift, a 86-ra. Már maga a lift is egy külön élmény. Pattognak a fülek, nyílnak az állkapcsok, olyan sebességgel emelkedik. Érdekes bónusz információ, hogy a tornyokban összesen 58 gyorslift van.
Először el voltam szontyolodva, mert bár, mikor megvettük a jegyet, még százágra sütött a nap, 15 órára befelhősödött az idő. Aztán elengedtem a problémázást. Meg különben is, van abban valami bájos, mikor az ablakon kinézve alattad pár emelettel úszik el, egy felhő.
A vacsoránkat az Ázsiában remekül működő Grab alkalmazással rendeltük házhoz. Illetve ez a rendelés pont katasztrofálisan sikerült, de ez csak jóbarátomnak Murphy-nek volt köszönhető.
Első rendelésünkhöz, kifogtunk egy akkor kezdő futárt, aki nem olvasta az üzenetemet, amiben részletes instrukciót adtam, hogy melyik toronyba hozza a rendelést. És mivel ő már elunta a keresgélést, lerakta egy másik recepción a csomagot, majd lezárta a beszélgetésünket, hogy még véletlenül se tudjam megkérdezni, hogy mégis hol a búbánatban van?! Szerencsére egy másik elképesztően segítőkész Grab futár, hosszas telefonálgatással segített kinyomozni,hogy hol van a vacsoránk. Sőt, végül el is hozta nekünk, illetve a bonyodalom miatt, teljes visszatérítést kaptunk. A történet kevésbé mókás része, hogy a férjem ezalatt végig a tetőmedence mellett várt rám, mert elhoztam az egyetlen lift kártyánkat, és nem bírt lejönni.
Mindenesetre, végül csak sikerült megvacsoráznunk, és utána több ételt, és autót is rendeltünk Grab-bel, és minden flottul működött, szóval a Grab-et a kezdő történetünk ellenére maximálisan ajánlom.
Imádtam, hogy előre fizetek, nincsenek félreértések, alkudozások, dilemmák a borravaló témakörében...pont nekem való.
Az elkövetkező napokban a Bird Parkot, ahol egy hatalmas fás területet hálóval vontak be, és ott a madarak többsége szabadon jár-kel, a város szívében található Eco parkot, ahol egy kis darab dzsungel várja a látogatókat, és a szívemnek legkedvesebb Batu Caves-t látogattuk meg, na és persze rengeteget sétáltunk a városban!
A Bird parkot szerintem egyszer mindenképp érdemes megnézni, mi nagyon szerettük. Talán annyit fűznék hozzá, hogy egy esernyő nem csak a naptól/esőtől védhet ezen a helyen Illetve, hogy az az exit egy suvenir shopon vezet keresztül, ahol kb 15 fok van, és bár a tűzforróra hevült testünk ennek először nagyon örül, de végül sajnos törvényszerűen streptils/advil/nasivin fogyasztás lesz belőle. True story...;)
A legmenőbb nap nekünk egyértelműen a BatuCaves meglátogatása volt. <3
Egy Grab sofőr ajánlására korán érkeztünk, hogy onnan nézzük a napfelkeltét, és elkerüljük a tömeget/meleget.
Ettől a programtól féltem , és egyben ezt is vártam legjobban.
Az a 272 lépcső lépcső ebben a melegben, nehezen párosítható össze az orvosom azon mondatával, hogy "ne hajtsa túl magát, és ne stresszeljen"
A kondim még simán bírja az ilyen kihívásokat, így az eszemnek kell odapirítani néha, hogy "vegyél vissza Livi"
Viszont itt ezzel a kompromisszummal úgy döntöttem, hogy menni fog ez!
A legjobb döntés volt. Mintha Indiába csöppentünk volna!
Mivel ez egy aktívan üzemelő hindu templom, egy hindu szertartásba is sikerült bekukkantanunk. Nagyon érdekes volt.
Úgy a templom, mint a mellete lévő Caves Villa utánozhatatlan élmény volt. (Az előbbi a maga fenséges, az utóbbi a maga vurstlis módján, de egyiket sem hagytam volna ki.)
Mivel korán érkeztünk, elkerültük a tömeget, és a meleget egyaránt.
Ezt egyébként mindenkinek, nagyon tudom ajánlani. Egyrészt a közlekedés is könnyű volt, másrészt napkelte előtt a lépcsősor megmászása is teljesen vállalható volt, de ami a legfontosabb, hogy elkerültük a tömeget. Mikor végeztünk, akkor kezdtek el szállingózni, illetve a végén már ömleni az emberek. Hát, mit mondjak...akkor elrebegtem egy imát, hogy ezt megúsztuk.
Ami vicces volt még, hogy felfelé lépcsőzés közben hiányoltuk a majmokat. Jelentem a majmok 7.45-kor kelnek.:D
Az addig nyugodt lépcsősorra ekkor kezdtek csapatokban felvonulni, innentől kezdődött a show műsor. Napszemüvegeket, ékszereket, de leginkább minden élelmiszert, vagy annak látszó tárgyat érdemes eldugni, és a telefonokra sem árt vigyázni. Ha valamit elvett, annak szinte biztos, hogy örökre búcsút mondhatunk.
Végül, az utolsó napunk is aktívan telt KualaLumpur-ban.
Ekkor látogattuk meg az Eco Parkot.
A város szívében, a Menara torony alatt terül el egy szinte érintetlen dzsungel darab, amit lehetőség szerint, leginkább próbáltak érintetlenül hagyni. Azért építettek egy lombkorona sétányt, meg néhány utat/ösvényt, hogy a csóró turistáknak ne machetével kelljen utat vágnia magának :D, de azért az élmény így is szürreális volt, ahogy az iszonyatosan párás melegben, egyszerre hallottuk a dzsungelben élő (bele se merek gondolni, milyen :D) élőlények zsongását, és a metropolis tompa morajlását.
Mi a toronyba végül nem mentünk fel, mivel nemrég voltunk fent a Petronas-ban, de az erdőben barangoltunk. Hát, mit mondjak ...izzasztó élmény volt. :D Hogy mennyire, azt leginkább néhány, a kislányunkról készült képen lehet látni.
Amit tanácsolhatok, hogy vizet, és szúnyog riasztót mindenképp vigyen mindenki, aki erre jár!
Ja! És szerintem a mini zoo-t se hagyja ki senki!
Ezek után pedig a torony lábánál megittuk életünk legfinomabb kókusz shake-jét, majd a toronyból az eco parkba vezető úton lévő, helyiek által preferált, nem túl fancy-nek tűnő étteremben, ettünk egy brutálisan jó ebédet. Na jó igazság szerint, az ebéd után ittunk még egy shaket, de csak azért, mert várni kellett a Grab sofőrre. :D
Ezután pedig este ismét besétáltunk a Petronas tornyokhoz, és így meg tudtam örökíteni nektek, hogy milyen is az,mikor ünneplőbe öltöztetik őket. (Nem vagyok benne biztos, de szerintem valamiféle nemzeti ünnep lehetett. Ennek majd utánanézek)
Egyszerűen fenséges volt!
Méltón búcsúzott tőlünk a torony! :)
Megnéztük az utolsó naplementénket a Star Residences 69 emeletén, majd a napunkat/hetünket pedig Tapac Urban Street Dining-en zártuk, egy remek street food-dal!
Ezt a helyet SENKI nem hagyhatja ki, aki erre jár! Isteni, ráadásul olcsó ételek, hangulatos hely, élő zene,manho shake...
Másnap reggel 6:40-re rendeltem egy Grab-et a reptéri transzferre...amit úgy ahogy van le is mondtam...hogy aztán SOS rendeljek egy másikat.
Nem, nem ment el az eszem, (bár a sztori végére majdnem).
Csak annyi történt, hogy reggel arra ébredtem, hogy az Airasia-tól kaptam egy emailt, miszerint a gépünk késik.
Beléptetem az alkalmazásba, ahol viszont azt láttam, hogy a járatunk törölve lett.???
Ekkor mondtam le az első Grab-et, és elkezdtem chat-elni az Airasia- val. Nagy nehezen átjutottam Bo-n, a robot fiún, és egy bűbájos, de mint később kiderült, dilettáns hölggyel áttetettem az időpontot az eggyel KORÁBBI járatra.
Ekkor már fél kézzel öltöztem, a másikkal a családot ugrasztottam, és párhuzamosan egy újabb Grab-et rendeltem. A hölgy kérdésemre jelezte, hogy a régi beszállókártyám jó lesz, ő majd átírja a rendszerben, és erről hamarosan kapok egy emailt.
Szerencsére az Airbnb lakás átadása annyi volt, hogy a lift kulcsot az asztalon kellett hagyni.
A lifttel lefelé menet elmantráztam párszor, hogy "Remélem, semmit sem hagytunk ott", majd bepattantunk egy csilivili autó csodába, ami addigra már lent várt minket.
A sofőrünknek fülig szaladt a szája, mikor mondtam, hogy késésben vagyunk.Nos maradjunk annyiban, hogy az utunk nemcsak a korai időpont miatt szinte üres utaknak köszönhetően tartott pontosan feleannyi ideig, mint idefelé. A fiatalember (aki egyébként nagyon jól vezetett), hogy úgy mondjam, megjáratta a kocsiját. :D
Az időt utolértük ugyan, de a bonyodalom csak most kezdődött. Biztos van, akinek nem okozott volna gondot, de mi még sosem találkoztunk teljesen automatizált check-in/bőrönd feladó reptérrel. Szóval kóvályogtunk egy ideg, mire rájöttünk, hogy nekünk kell kinyomtatni a beszállókártyákat, bőrönd címkéket, és nekünk is kellett feladni a szalagra a bőröndöket.
Itt már erősen elkezdtem aggódni, ugyanis nem jött meg az ígért email a járatmódosításról. Ráadásul a menetrenden ott volt az eredeti járatunk, tehát nem törölték, csak erős késésben volt. A beszállókártyák pedig ugye az eredeti 10:50-es járatra szóltak. Szóval itt már igencsak próbáltam találni egy embert, aki segít nekem rájönni, hogy most végül is melyik géppel is kellene mennünk?
Szerencsére voltak képernyőfotók a chat-ről, így eggyel kevésbé néztek hülyének :D, de sajnos a megoldáshoz nem jutottam közelebb.
A két gép a reptér két különböző pontjáról indul, ahová két különböző biztonsági ellenőrzés után lehetett eljutni. Szóval, lesz ami lesz alapon, a korábbi géphez indultunk el. Ezen a ponton hangosan felröhögtem, mikor eszembe jutott a no stressz tanácsa az orvosomnak :D
A korábbi gép kapuja előtt végül sikerült elcsípnem egy kompetens személyt, aki sok hangos "óóó, és hmmm" után lefotózta a chat-et, és elment informálódni. Kis idő múlva visszatért, és közölte, hogy ezen a gépen, nem vagyunk a rendszerben, szóval szerinte menjünk át a másik géphez.
Caplatás vissza, biztonsági ellenőrzésen ki, gyaloglás tovább, másik biztonsági ellenőrzésen be, újra ember keresés, aki meg tudja nézni ezen a gépen szereplünk-e...rajta voltunk a listán...
A hölgy, akivel hosszasan lebeszéltük a járat módosítást, valószínűleg elment kávézni a chat után, és úgy ahogy van, elfelejtette az egészet.
Vicc az egészben, hogy az app-ban, ekkor is az volt, hogy a járatunk Canceled.
No de summa summarum,lényeg a lényeg...
Megérkeztünk Baliraaaa!
Ami egy másik hosszú történet lesz, és mivel senkit sem akarok fárasztani, azt külön posztolom.
Előlegben annyit, hogy nagyon vegyes kép alakult ki bennem az Istenek szigetéről.
Amit viszont mindenképp el szeretnék mondani,hogy Malajzia, azon belül Kuala Lumpur nekem egy hatalmas, kellemes meglepetés volt.
Egy izgalmas, színes, élhető metropolis, elképesztően kedves emberekkel.
Alig várjuk, hogy visszatérjünk! <3 "
Hamarosan folyt.köv. :)
