A nagyobb utakat, messzebbi repülőjegyeket mindig jó előre meg szoktuk szervezni/ vásárolni,  hiszen úgy mindig jóval olcsóbb. Viszont Európán belül van, hogy rohamot kapunk, és gyorsan döntünk egy utazásról.  Így történt ez most is.

Egy lehetőleg meleg desztinációt kerestünk, ahol talán még fürödni is lehet. Az első ami eszünkbe jutott, az Dubai volt. Viszont vagy a véget érő expo, vagy a húsvét, vagy a fentebb említett utolsó pillanatos vásárlás miatt, de a repülőjegy árak horrorisztikusak voltak, így ezt elengedtük.

Ekkor jutottak eszembe a Kanári-szigetek. Nemhogy a szigetek, de még Spanyolország is, eddig valahogy kimaradt az utazásainkból. Ráadásul a  Spanyolországi beutazáshoz oltottként még regisztráció sem szükséges.

A nagy lelkesedést gyorsan megakasztotta az első repülőjegy ellenőrzés. A Wizzair/Teneriffe repülőjegy ára ugyanis vetekedett az Emirates/Dubai árakkal. Aztán szerencsére rápillantottam a Ryanair/Gran Canariára is, és ezzel el is dőlt a sorsunk. :)

A repülőjegyek megvásárlása után, az első teendőnk az volt, hogy eldöntsük, a sziget mely részén keressünk szállást. Azt ugyanis kevés utánajárás után megtudtam, hogy bár a sziget picike, de óriási különbségek vannak a régiók között.  Főleg az időjárási körülmények változhatnak méterről méterre.

Ha ketten jöttünk volna a férjemmel, nehezebb lett volna dönteni,  de a víz imádó kislányunk miatt egyértelmű volt, hogy a kevésbé szeles, és biztosabban napos déli oldalon keresünk szállást.

Arra gyorsan rájöttem, hogy a Spanyol tengerparti városok (legalábbis Gran Canarián) nem afféle autentikus halászfalvak, amiket mi általában keresünk, így annyi kritérium volt, hogy a szállás gyalog se legyen túl messze a strandtól, legyen medencéje, és ha lehet szép kilátása.

Több város is tetszett, de úgy voltam vele, hogy mivel úgyis egész hétre kocsit bérelünk, a szállás dönti el, hogy melyik város lesz a végső befutó.

Egyáltalán nem szoktunk ragaszkodni a hotelekhez (sőt), így nagyon örültem, mikor ráakadtunk egy csodás kis lakásra néhány lépésre a Puerto Ricói strandtól. A tulajdonos Josè, és a segítője Eleina végtelenül kedvesek, és segítőkészek voltak. Érkezéskor pezsgővel, és csoki nyuszival várt Eleina, aki átadta a lakást.  Josè a tulajdonos, kérdésemre részletesen elmagyarázta (fotókkal illusztrálta), hogy merre tudunk tortát készíttetni a szülinapos kislányunknak, és minden egyéb kérdésünkre nagyon gyorsan reagált.   WhatsApp-on, üzenetben tartottuk a kapcsolatotot Eleinával és Josèval is, ami kiküszöbölte a nyelvi akadályokat, mert jórészt, vagy egyáltalán nem beszélnek angolul, úgyhogy az én közepesen rossz angolom, itt lényegét is vesztette. :D

De szerencsére "the Google Translater is our friend." :D

A lakás maga egy kis ékszerdoboz, nagyon jó elhelyezkedéssel. Ugyan a nagyméretű terasz, gyönyörű kilátással a tengerre nekem már önmagában is elég lett volna, de azért volt a lakásban nappali/konyha, hálószoba, fürdő is, mind szép, modern bútorokkal felszerelve, és nem utolsó sorban gépesítve. Volt minden, ami egy lakásban szükséges. A teljesség igénye nélkül, főzőlap, sütő, mosógép, vasaló, hajszárító, kávé/tea főző...na jó,  a kotyogós kávé főző istentelenül hiányzott.

Az ablak előtt elterülő strand egyik éttermében pedig minden este élő zene ment, ahol egy kedves, idős spanyol énekes énekelt ismert dalokat angolul, bűbájos spanyol akcentussal.
Meglepően jó hangja volt.

Mondjuk a Freddy Mercury/ I want to break free számával kicsit túl magasra tette a lécet, de ezzel voltak már így páran, így azt hiszem, megbocsáthatjuk neki. ;)

A lakás tulajdonosa felajánlotta, hogy közvetlenül őt keresve nekem, vagy az ismerőseimnek kedvezménnyel tudja felajánlani a szállást, szóval ha valakit érdekel, szívesen megadom José privát elérhetőségét. 

Illetve szét tudtok nézni a Facebook oldalán is.

https://www.facebook.com/Tayra-la-casa-per-le-vacanze-a-Puerto-Rico-Canarie-106812010900472

(De keresni WhatsApp-on kell)

Puerto Rico­-val szerintem nagyon jól döntöttünk.  Szép kis város, hangulatos parttal, nagyon jó elhelyezkedéssel. A sziget legnagyobb mesterséges strandja az Amadores, egy hegyoldalon végigfutó sétánnyal van összekötve a Puerto Rico strandjával (kb.1 km). Azon mindenképp érdemes végig sétálni, mert meseszép a kilátás. A strand maga átlagosan szép. (Mind a kettő) Homokos part, sekély víz, nyugágyakkal, éttermekkel, az Amadorason vizi játszótérrel)
Mivel védett, ezért a víz nem hullámzik, és így valamivel könnyebben is melegszik fel.

Ez mondjuk, senkit se zavarjon össze! Aki a trópusokhoz szokott, annak nem lesz őszinte a mosolya. ;)

Az először vízbe mártózókat figyelve nagyon sok különböző nyelv cifra káromkodását tanulhattam meg. :D (Én is prezentáltam, a szép magyar nyelvünket)

Egyébként kis bátorsággal teljesen vállalható,  bár kétségtelen, hogy nem ebben ringatózva vártuk meg a naplementéket.

Most pedig visszakanyarodnék az érkezésünkhöz, hiszen a kocsi bérlésről még nem esett szó.

Több különböző cégtől lehet autót bérelni,  mi ehhez végül Szalagyi Zita közvetítésével, az Avant-ot választottuk.

A NAGYON durva, szeles leszállás után, érkezéskor is volt egy kis ijedtség, mert nem vártak minket táblával, de végül kiderült, hogy csak késett az emberke. Gyors átadás volt. Elmondta, hogy teljes biztosítás van a kocsin, amit tele tankkal kell visszahozni a parkolóba az utolsó napon (P1 parkolóba), és a kulcsot az ülés alatt kell hagyni. Ekkor kellett volna körbenézni az autót,  és rögzíteni az esetleges sérüléseket, ez nálunk a nagy kapkodásban elmaradt. 2-3 perc múlva küldtem az apróbb sérülésektől képet Zitának, de szerencsére ez is elegendő volt. Az átadás után ottmaradtunk a parkolóban, ahol eltelt egy kis idő, mire rájöttünk, hogy működik a parkolási rendszer,  és megtaláltuk a fizető automatát. :D

De jobb később mint soha, végre útra keltünk.

A  sziget kicsit több mint felén,  végig fut a GC-1-es autópálya, ami ingyenes, és gyakorlatilag 50-60 perc alatt végig lehet menni rajta. (A reptérhez közeli szakaszon az autópálya mellett található rengeteg szélerőmű az álmos könyv szerint sem jelent túl sok jót, a sima landolásban reménykedőknek. ;) )

A közlekedés rendkívül jó, átláthatató. A sebesség határok mindenhol egyértelműen ki vannak táblázva, és azokat érdemes betartani, mert könnyen belefuthatunk egy büntetésbe. Zita szerint a 60 -as táblánál 70 már büntetést von maga után.

Apropó büntetés! Egyetlen apró (egész pontosan 41,9 € -s) dolog árnyékolta be a nyaralást. Parkoláskor ne a megállni tilos táblákat keressétek, hanem az út felfestések színét nézzétek. A fehér csík ingyenes, hacsaknem egy kiegészítő tábla is tartozik hozzá, ami parkolási engedélyhez köti például az ott lakóknak. A kék fizetős. Keressétek az automatát, ahol a kocsi rendszámát megadva lehet bedobálni a pénzt. És van a sárga, ahol nem lehet megállni. Van, ahol egyértelmű, hogy miért (kapukiálló, kuka stb.) És van, ahol rejtély marad az ok. Na, mi mondanom se kell, az első tudatlan napunkon egy ilyen rejtélyes sárga csíkra álltunk, sok más hülyével egyetemben. Ne reménykedjetek. Mindig megbüntetnek, mindenkit.
X napig befizetve 40€, azon túl 80€ a büntetés. A cédulán szereplő vonalkóddal elvileg bankban, Atm automatánál is befizethető. Mi 1,9 €-ért a helyi postán fizettük be.

Viszont az autó szerintem elhagyhatatlan, mivel rengeteg különböző látnivaló van a szigeten. Nekünk az 1 hétbe csak egy része fért bele, szóval gyanítom, hogy lesz még ide legalább egy utunk.

A teljesség igénye nélkül mesélek most pár programról. 


- A mi egyik kedvencünk talán a Palmitos park volt.

https://www.palmitospark.es/

Ami azért is furcsa, mert általában vegyes, de leginkább szomorú érzéseket keltenek bennem az állatkertek. Na ez itt egyáltalán nem így volt. Talán az elképesztő hangulatú,  fenséges völgyben való elhelyezkedés, vagy a hatalmas terekben elhelyezett állatok, vagy a naponta többször a szabadban reptetett vadmadarak, vagy a gondozók, és az állatok között látott bensőséges kapcsolat...nem tudom. Egyszerűen csak jó volt. J Örülök,  hogy a kislányunk miatt rászántuk magunkat.

- A másik kedvencünk pedig egyértelműen a Maspalomas Dunes volt. Nehéz megtalálni a megfelelő szavakat, hogy átadjam a hangulatot...az első két szó, ami eszembe jutott az a fenséges,  és a misztikus. Kicsit olyan volt, mintha valami sci-fi film idegen bolygóján kötöttünk volna ki. A  Szaharából évezredek alatt ide hordott homokból, egy mini Szahara született.  A mini jelző senkit se tévesszen meg! Elképesztő méretű dűnék, hosszan elhúzódó láncolata a Maspalomas dunes. Az ember szinte törpének érzi magát. Naplemente után sétálva, különös élmény a meleget sugárzó homokot mezítláb érezni és kifejezetten meditatív érzés leülni, és figyelni, ahogyan a szél folyamatosan formálja a dűnéket.

 
- A szintén kihagyhatatlan napunk a főváros,  Las Palmas meglátogatása volt. A város főterén,  a Plaza Santa Ana mellett parkoltunk le, és onnan barangoltuk be a környéket. A parkolás ünnepnap lévén ingyenes volt, egyéb esetben lehet, hogy nem ez lett volna a legolcsóbb lehetőség.  A város hangulatos utcácskák, régi épületek, remek éttermek, cukrászdák, parkok, terek, gyönyörű virágok,  narancsfák...minden ami egy múlttal rendelkező mediterrán várost varázslatossá tesz. Azt gondoltuk, hogy ezt már nem lehet űberelni, de szerencsére úgy döntöttünk, hogy a nap végén, annak ellenére, hogy nincs fürdőruhánk, mégis  elmegyünk a méltán híres Las Canteras Beach-hez, ami a Copacabana Beach után,  a világ második leghosszabb városi strandja. Hát, kár lett volna kihagyni! A világ legjobb dolga volt az aranysárga fövenyen, a HATALMAS hullámok előtt/között sétálva, összevissza vizezni a ruhánkat. Nemcsak a kislányunk élvezte iszonyatosan, hanem mi is.


- A legvégére pedig az egyetlen városkáról írok, ami TALÁN  el tudna csábítani az imádott szállásunktól legközelebb...

Egy meseszép ékszerdoboz Puerto de Mogán

https://maps.app.goo.gl/aEjWSMM8iZRCypnW8 )

Erre a kis (régen) halász falura mondják,  hogy Gran Canaria Velencéje. Apró házak, aminek mindegyike Bougainvillea-val van körbe nőve, gyönyörű sikátorok, éttermek,  kikötő,  strand...egy igazi romantikus mediterrán kisváros. Imádtuk minden centiméterét. Ez az egy hely volt, ahová kétszer is visszamentünk. Egyrészt mert annyira tetszett,  másrészt mert az első alkalommal kifogtunk egy 1 napos Calimát, és a Szaharából érkező forró levegő,  és homok lepte el a szigetet, így egy egészen más (egyébként szintén gyönyörű) arcát mutatva a városnak.

- Egy programról nem meséltem még.  Valószínűleg, mert elég vegyes érzelmeink vannak ezzel kapcsolatban. Illetve nekem nincsenek. Annyira, hogy én el se mentem. :D

Aki korábban olvasta a beszámolóimat, az tudja, hogy a víz és én nem vagyunk barátok.  Vagy inkább mondjuk úgy, hogy jót tesz nekünk a távolság. Egy végig hányt hajókázás után a Maldív-szigeteken eldöntöttem, hogy én többet bizony nem ülök hajóra. És így is lett.  

Viszont a kislányunknak a világ több pontján beígértük, hogy látni fog vadon élő delfint, de a szerencse valahogy mindig elkerült minket. Gran Canarián pedig gyakorlatilag garanciát vállalnak, hogy a hajókirándulás alatt legalább delfint lehet látni. Ha nem, másnap újra meg lehet próbálni ingyen.

Ennek fényében a kislányom és a férjem (aki az Indiai- Óceánon úgy viselkedett a hajón,  mintha tengerésznek született volna) nekivágtak egy katamaránnal az Atlanti- Óceánnak delfint keresni.

https://www.coconuttrips.com/

Nos, először is le kell szögezni, hogy rengeteg delfint, sőt cetet, és repülő halat is láttak. Szerencsére már a legelején,  amikor még mindenki jól volt.  
Itt már nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy az utazás végére hasonló konklúziót hoztak meg, mint én korábban.  Hajó...never again! :D

Ha csak pár jó tanácsot adhatok egy Gran Canaria utazáshoz:

- sapka, naptej mindig legyen nálatok, mert a tökéletes hőérzet miatt folyamatosan lehet napon lenni, aminek egyenes következménye a leégés.

- kicsi autót béreljetek, mert azzal mini parkoló helyre is be lehet állni.

- tilosban (sárga színű felfestés) soha ne parkoljatok, sebesség korlátozást tartsátok be!

- a hajó utakon a hullámzásra érdemes helyi patikában vásárolt gyógyszert bevenni. (Jóval előtte)

Mindent összevetve Gran Canaria belopta magát a szívembe.

Imádom a klímáját, a hegyeket, az emberek kedvességét, az ételeket, a spanyol nyelv hangzását ...

Nagyon sok mindenre nem jutott idő, így szinte biztos vagyok benne, hogy fogom én még a karfát szorítani az LPA reptérre leszállva. :D

Remélem mindenkinek meghoztam a kedvét ehhez a gyönyörű szigethez, szerintem senki sem fog csalódni, aki ide látogat.  <3

Lábjegyzet:

Ezen utazásunk kapcsán (is), néhány szót még ejtenék a fapados járatokról.

Egyáltalán nem tartozom az e társaságokat szidalmazók közé.  Tudomásul veszem - hogy ezzel a képzavarral éljek - az olcsó utazásnak ára van. De van egy dolog, ami fölött nem tudok nyugovóra térni. Szakmabeliek, vagy nálam hozzáértőbbek talán tudnak erre magyarázatot adni. :)

Másodjára futottunk bele (csak itthon, és már mindkettő fapados társaságnál), hogy megnyitnak  két pultot,  egyszerre négy különböző időpontban induló járatnak. Ennek pedig az az eredménye,  hogy óriási tömeg alakul ki. Mikor már közeleg az idő,  a korábban induló gépek utasainak kiabálnak, hogy jöjjenek előre. Amit jó esetben hallanak hátul is, akkor elkezdődik az ijedt furakodás, amit a kevésbé figyelők mérges anyázással, és "miért nem jöttél ki időben" megjegyzésekkel kísérnek. Rossz esetben nem hallják, és nem értik miért nem halad a sor, és lábon kihordanak egy szívinfarktust, mikor látják,  hogy ezt a gépet lehet, hogy lekésik. Az állandó előre engedések miatt pedig eljön az idő,  mikor a "gyere ki időben " megjegyzéseket tevők kezdenek előre furakodni, hiszen már az ő gépüket kiabálják.

Értem én, költséghatékonyság,  munkaerőhiány stb, de ha már négy gépre két pultot nyitnak meg, tegyék már meg, hogy időrendi sorrendben, kettesével írják ki hozzá a gépeket, mert ez már lassan egy paródia, ami ilyenkor történik.

Ezzel be is fejeztem a ventillációt. :D

Tanulság, fapados járatoknál kézivel kell utazni! 

Több képért, kövessétek a Facebook oldalamat! :)