Korábban volt egy kis eszmefuttatásom a nyaralás gyerekkel/kontra gyerek nélkül témakörében, aminek az lett a konklúziója, hogy amíg lehet gyerekkel, de azért időnként anya és apa kettesben is elutazik valahová.
Tudom- tudom, van akinek ez teljesen evidens, de nálunk nem megoldott, hogy ki is vigyázzon a kislányunkra, így ez a project komoly rákészülést igényelt.
Jelentem, végül egy kedves felajánlás miatt 9 év után, egy villám látogatást tettünk, először külföldre, kettesben. Úti célnak pedig Barit választottuk.
Méghozzá azért mert egyrészt fogalmam sincs, hogy az olasz konyha rajongójaként, Olaszország eddig hogy maradhatott ki az utazásainkból , másrészt pedig mert 6800 Ft-ért vettem meg a repülőjegyeket a Ryanair-nél. :D
Persze erre rámehetett volna a plusz bőröndök, és a helyjegy ára, de úgy döntöttünk, hogy most ilyen rövid időre nem fog. Illetve egyikünknek vettem priority jegyet, így egy 10 kg-os bőröndünk volt. A helyjegy meg...nos, 24 éve vagyunk együtt a férjemmel. Ha 10 sorral mögöttem ül is olyan, mintha ott ülne mellettem. :)
Bari, és a környéke igen kedvelt célpontja a Magyaroknak, így magáról a szervezéséről, programokról nem nagyon szeretnék írni.
Amiről viszont még érdemes lehet az ezután érkezőknek beszélni, az a tömegközlekedés.
A reptérről vonattal mentünk Bari központjába, ami szerintem a legegyszerűbb, legolcsóbb megoldás. A reptérről kilépve balra kell fordulni, és egyértelműen ki van táblázva a "Railway station" le kell menni egy szintet, és ott nagyon kedves hölgyek segítenek a jegy vásárlásban, vagy akár automatából is meg lehet venni a jegyeket. A vonaton viselni kell a maszkot. Elvileg FFP2-es kell, gyakorlatilag mi elfelejtettük lecserélni, de senki sem szólt. (Ezzel együtt persze érdemes a helyi szabályokat betartani)
A jegy kb.5 € volt. A vonal végállomása a "Bari Centrale " A pályaudvarról kilépve jobbra egy másik pályaudvar van (onnan indulnak pl. Puglia-ba a vonatok), szemben egy körforgalom, amitől a "Via Sparano da Bari" sétálóutcán, balra kell elindulni az óváros felé. Kb. 15 perc séta volt.
A szállásunk a Bari óvárosában, (pár lépésre a St.Nicholas Basilica -tól) található Dreamhouse volt. (http://www.booking.com/Share-BB2Tj6 ) A lakás egy gyönyörűen felújított, gépesített apartman kis konyhával, szuper fürdőszobával, kis erkéllyel. Az óváros ugyan kifejezetten zajos szokott lenni, de ennek a szállásnak egy belső udvarra néz az ablaka.(Mondjuk a kis túlzással az ablak alatt álló templom harangozásától először majdnem kiugrottam az ágyból, de szerencsére, az éjszakai időszakban, mikor a lakásban voltunk, nem kellett azt hallgatnunk. :) ) A tulajdonos Giuseppe jól beszélt angolul, és rendkívül segítőkész volt. Ellátott minket egy csomó információval. A lakásban volt ajándék snack, egy reggelire való finomság, kávé, tea, víz, üdítő...Minden, ami az első nap túléléséhez kellhet. A lakást mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom.
Giuseppe elérhetőségei:
dreamhouse.bari@yahoo.com
WhatsApp: +39 327 389 2610
Giuseppe, már jó előre jelezte, hogy a körülbelüli megérkezésünk után egy órával tud megérkezni. Ebédidő lévén, "nagy duzzogva" :D beültünk egy étterembe, az óváros egyik sikátorában.
Kértünk egy pohár rozét, amiből a mint később kiderült, angolul egyáltalán nem beszélő pincérünk egyedül annyit értett, hogy Rozé. Hozott is, egy üveggel...
Itt már tudtam, hogy a szállásunk tetszeni fog, bármilyen legyen is. :D
Ezen tökéletes ebéd után, kellően átszellemült hangulatban megkerestük a szállásunkat. Szerencsére a Google Maps működött, mert anélkül valószínűleg régészek találtak volna meg minket pár száz év múlva a sikátorok valamelyikében.
A szállásunk átvétele után pedig nyakunkba vettük a várost...
Ohh, Istenem! Elnézést, ha indokolatlanul lelkes vagyok, de Olaszország annyira, de annyira nekem való. <3 Komolyan nem értem, hogy pont ez eddig, hogy maradhatott ki.
A szűk utcácskákban mindenhol finom öblítő illat terjengett, hiszen mindenki kint teregetett. Ez keveredett a virágillattal, a néha érezhető tenger, és a hihetetlenül finom olasz ételek illatával.
Az emberek pedig...IGAZI kommunikáció van. Mindenki beszélget mindenkivel. Öreg nénik az erkélyen, a sikátor két oldaláról, a téren a rengeteg kamasz, akiknél ilyenkor NINCS telefon. A bűbájos eleganciával felöltözött idős nénik, bácsik.
Az első ebédünknél az ötödik percbe szóba elegyedett velünk a mellettünk egyedül ülő olasz úriember, és annak ellenére, hogy én csak közepesen beszélek angolul, ő viszont egy kicsit franciául, és spanyolul, annyira megtaláltuk a szót, hogy pár perc múlva a tányérjából kóstolgattam a falatokat. :D
Az én antiszociális lelkemnek egy terápia volt ez az út.
Egyetlen egy dolog van, ami furcsa volt nekem. Bari ugye egy kikötő város. Nem kifejezetten a strandjairól híres. Viszont nem egy helyen a helyi fiatalok ugrálnak a sziklákról. A víz hívogató, nem is lett volna szükség másra, csak egy vízbe vezető pár lépcsőfokra, hogy a 15 évnél idősebbek is méltóságukat megőrizve be tudjanak jutni a vízbe. Nem tagadom, én le kommandóztam valahogy, de nem vagyok benne biztos, hogy üdítő látványt nyújtottam, ahogy próbáltam a csúszós sziklákon visszamászni a partra. :D Ami a legfurcsább, hogy Pugliaban például volt egy hely, ahol NAGYON komoly pénzt költöttek egy teraszos kiképzésű lejáróra, de a víztől tíz méterre annak is vége lett, így megint csak a kaszkadőröknek és/vagy a veszélyérzetet, és a mozgásszervi betegségeket még nem ismerő kamaszoknak maradt nyitva a pálya. Nem egy helyen jártunk már a világban, ahol ennyi part sem volt, de egy két lépcsővel áthidalták ezt a problémát.
Azonban ha valaki mindenképp be szeretne menni a tengerbe, inkább ezeket a sziklás partokat válassza, mint például Lido San Francesco strandot. Ez volt az egyetlen csalódás. Egy nagyon hosszú sétánk (aznap 17 kilométert gyalogoltunk :D ) után jutottunk el erre a strandra. Gondoltuk felfrissülünk. Hát, mit mondjak...Nagy, homokos part, nyugágyakkal, zuhanyzóval, öltözőkkel, éttermekkel, ami elvileg jól hangzik. Gyakorlatilag a part mocskos, cigi csikkek, műanyagok mindenhol, irdatlan tömeg... Végül be sem mentünk a vízbe, annyira koszos volt. Ráadásul elvileg fizetős. Mi nap végén nem fizettünk. Ha így tettünk volna, nagyon bosszús lettem volna. Szerencsére végül ezt is jó élménnyé változtatta a helyi emberek kedvessége. Megszólítottam egy hölgyet, hogy hol tudnánk taxit szerezni, mivel semmi kedvem nem volt visszagyalogolni az óvárosba. 1 perc alatt kisebb csődület alakult ki körülöttünk, egy hatalmas család minden tagja ötletelt, hogyan, kivel tudunk leggyorsabban/legolcsóbban hazajutni. Hívtak nekünk taxit, majd hangos elköszönés után ők is elindultak haza.
Imádom az olasz embereket! <3
Mindent összevetve tökéletes 2,5 nap volt.
Kicsit több mint egy órás utazás után, kézipoggyásszal utazva olyan volt, mintha valami belföldi kiruccanás lett volna. Csak hát, a megérkezés! <3
A város gyönyörű, az emberek NAGYON kedvesek, az ételek....
És csakhogy a nyitógondolat is összegzésre kerüljön. Nagyon furcsa, kettős érzés volt 9 év után, először a kislányunk nélkül utazni. Egyrészt felemelő volt vitatkozás, tervezés nélkül, spontán arra indulni, azt csinálni, amit szeretnénk, másrészt minden második tücsök/fű/fa megpillantása után felkiáltottunk, hogy ez hogy tetszene Petrának! :)
Mindent összevetve!
A világ gyönyörű, és Anya & Apa ahányszor csak tudja, megmutatja ezt a kislányának! Csak közben néha, kettesben is felderíti a terepet.
Olaszország pedig egy csoda! Tökéletes időjárás, csodás városok, meseszerű épületekkel, IMÁDNI VALÓ emberek, isteni ételek/italok. Mi kellhet még?
A legközelebbi célpont Olaszországban Amalfi/Sorrento környéke lesz.
Remélem mindenkinek meghoztam a kedvét felfedezni, vagy újra felfedezni ezt a csodás országot!
