Az eddigi legproblémásabb, és egyben legjobb utazásunk beszámolóját mutatom most meg.
2021 évét sikerült Thaiföldön lezárnunk, és ez az utazás az évhez hasonlóan, igen-igen kacifántosra sikeredett.
Az utat a szokásoshoz képest sokkal gyorsabban kellett megszerveznem, mert váratlanul alakult úgy, hogy el tudunk utazni.
Ennek én, hogy őszinte legyek kifejezetten örültem, mert számomra a legnehezebben elviselhető része az utazás szervezésnek a várakozás. Hát hiába, a türelem nem a legfőbb erényem. :)
A Thaiföldi beutazás már a szervezéskor sem volt túl egyszerű, bár azért hozzátenném, hogy ha rászànja magát az ember, akkor nem is annyira bonyolult.
Több különböző kategóriában vannak lehetőségek az országba való belépéshez.
A Covid időszak óta ilyenkor szoktam azt mondani, hogy a külügyminisztérium ide vonatkozó oldaláról érdemes tájékozódni az aktuális beutazási szabályokról, de csak ezt már nem merném magabiztosan javasolni. Ott ugyanis a legjobb esetben is erős késéssel jelennek meg a nem is mindig pontos információk.
Viszont elképesztően hasznosnak találom a tematikus, a választott desztináció utazási csoportjait, oldalait.
A teljesség igénye nélkül:
Ezeket jellemzően kint élő magyar honfitársaink, vagy hogy úgy mondjam profi utazók üzemeltetik, és a lehető legfrisebb, legpontosabb információkkal, és/vagy millió programmal látják el az utazni vágyókat.
Szóval...
A szervezéskor élő szabályok szerint, mint a minimum kétszer oltott személy, aki Bangkokba szeretett volna érkezni, az úgynevezett Test&go csomagot választhattam. (Oltás nélkül is be lehet utazni, csak akkor karantén kötelezettség van. Erről remek tájékoztatót nézhettek meg itt:
Az én esetemben a beutazás feltételei a szervezés megkezdésekor:
-minimum 2 oltás (nemrég aktualizálták, hogy mennyi idő telhet el a második oltás óta, így ennek érdemes utánanézni. 270 nap körül)
- az érkezéshez számított 72 órán belüli pcr
-érkezéskor egy Pcr teszt, aminek az eredményét a választott szállodában kell megvárni. (A 8 éves kislányunknak is)
-6.vagy 7. Napon egy Atk gyorsteszt, amit elvileg magunknak kell csinálni. Hogy miért csak elvileg, arról hamarosan írni fogok. :D
- 50000 USD összeggatárú teljeskörű biztosítás, ami a Covidra/karanténra is kiterjed
-Thailand pass: ez egy online kitölthető beutazási engedély, amiben gyakorlatilag az összes kért dokumentumot kell feltölteni (vakcina igazolások, biztosítás, teszt foglalás...)
Itt most teszek egy kis kitérőt a Thaiand pass kitöltése kapcsán. A kitöltés maga végtelenül egyszerű, és logikus, ha a kellő információval ellátva, megfelelően előkészülünk.
A legfontosabb, hogy mindent jpg, vagy png. formátumban fogad el a rendszer, tehát mindent fotózni, képernyőfotózni kell. ( jó minőségben, élesen)
Tehát szükség lesz az uniós vakcina igazolások fotójára (mindre), az útlevél első oldalának fotójára, a biztosítási kötvény, és az első nap hotel foglalás/reptéri transzfer/pcr teszt foglalás visszaigazolására. Illetve opcionálisan az uniós vakcina igazolásokból a Qr kódot ki lehet vágni, és külön fel lehet tölteni. (Apró kerettel kell kívágni, mert máshogy nem engedi feltölteni a rendszer. Nem tudom, hogy ez város legenda-e, de sokak szerint ezen is múlik, hogy mennyi idő alatt jön meg a Qr kód.)
Nekünk volt harmadik oltásunk is, ezt külön is fel lehet tölteni.
Remélem nem hagytam ki semmit. Miután befotóztam, méreteztem a képeket, maga a feltöltés kb.5 percet vett igénybe, és én 2 percen belül megkaptam a Qr kódokat. (Hivatalosan azt hiszem 7 napon belül kell küldeniük)
Az érkezéskor elvégzett negatív pcr teszt eredmény után a hotelt el lehet hagyni, és bárhová lehet utazni az országba.
!! Update: azóta változtak a beutazási szabályok!
Erről többek között itt is találtok egy remek összefoglalót:
A biztosítás a mi esetünkben az Emirates repülőjegy mellé automatikusan járó, teljeskörű biztosítás volt, ami a Thai feltételeknek megfelel (Sőt). A december 1 után vásárolt Emirates repülőjegyek mellé már egy gyengébb biztosítás jár, de én úgy tudom, a Thai beutazási feltételeknek most is megfelel.
A jegy vásárlás után azonnal érdemes az aigtamedicaluk@aig.com email címre küldeni egy emailt, amiben mellékelni kell a repülőjegyeket, és kérni kell a biztosítási kötvényt, ezt ugyanis a Thailand pass igénylésekor fel kell tölteni.
Természetesen más utasbiztosítást is elfogadnak, de arról nem tudok nyilatkozni.
Az nagyon fontos, az első napi szállás/pcr/transzfert előre le kellett foglalni/fizetni.
Bangkoki érkezés esetén ezt jellemzően a szállodák csomagban kínálják.
Mi a rendkívül jó elhelyezkedésű Centre Point Silom hotel csomagját választottuk.
A terv az volt, hogy 4 éjszaka/5 napot töltünk Bangkok-ban, ahol megnézzük kihagyhatatlan dolgokat (mivel én, és a kislányom most jártunk itt először), utána pedig a rendkívüli szépségű, szinte érintetlen Koh Chang szigetére megyünk 10 éjszakára.
Most írok néhány mondatot arról, hogy miért is választottuk Koh Chang-ot, aztán pedig, hogy a tervek után mi is történt valójában. :)
Mivel most mindenképp Bangkokba szerettünk volna érkezni, ezért egy onnan könnyen megközelíthető, és lehetőleg nem túl turistás helyet kerestünk.
A google térképen kerestünk rá a környékre, és ott akadtunk rá erre a csodára. <3
Amit a szigetről tudni kell, hogy Thaiföld második legnagyobb szigete, aminek a 70%-a érintetlen esőerdő, és bár már van pont elegendő kiépített része, hotelek, szállások, éttermek stb.,de még nem lepte el a tömegturizmus. (Nem mintha ez most túl sok problémát okozna)
Bangkok-tól kb.5 óra autóval + kb fél óra komp.
Na és most, miután elmondtam a szépen megszervezett terveket, lássuk hogyan is történt valójában. :D
Merthát Murphy ezen az utunkon úgy döntött, velünk tart.
Az első gikszer az volt, hogy november vége felé, a kislányunk hazahozta a suliból a Covidot.
Szerencsére semmi különös tünete nem volt (1 napos torok/fej fájás), ha az osztálya nincs karanténban észre sem vesszük. Nem meglepő módon, mi is elkaptuk. 3 oltás után gyakorlatilag tünet mentesen.
Viszont jó alaposan beijesztettek, hogy bizony gyakran előfordul, hogy sok hétig pozitív marad a Pcr teszt.
No ez meghatározta az indulás előtti 2 hét hangulatát.
Azt gondoltam sebaj, most egy kicsit idegeskedünk, de ennél már csak jobb lehet.
Kár volt elkiabálnunk. :D
Az indulás előtti 2 nap ugyanis rendesen odavágott.
Melyikkel is kezdjem? :D
Hát először is becsípődött a derekam.
No nem csak afféle kellemetlen hátfájásra kell gondolni, hanem az a derékszögbe hajolva talán el tudom vonszolni magam a wc-ig típusú. Nem akartam elhinni, hogy ez velem történik. Orvos, injekciók, fájdalomcsillapítók, izomlazítók tömkelege, és az utazás utolsó percben való átszervezése.
Hála az égnek, sikerült átcserélnem, és végül az első Bangkoki Test&go éjszaka után azonnal elindultunk Koh Chang-ra.
Na de persze ez sem volt elég...
Már csomagoltam (begyógyszerezve, négykézláb :D) , mikor jöttek a hírek, hogy az Omicron miatt a Thai kormány beszigorít. 30 percig azt hittem, hogy ennyi volt, nem megyünk sehová. Aztán kibukott, hogy mi még éppen beslisszanunk az ajtón, ugyanis új beutazási engedélyt az eddigi formában már nem adnak ki, de a már kiadott Thai pass-ok tulajdonosai mehetnek. Plusz egy Pcr a hatodik napon, de az ingyenes. (Mi ez utóbbit is megúsztuk, mivel 23-án léptünk be az országba, és a közlönyben hivatalosan csak másnap adták ki a rendeletet)
Itt már "elutazok, ha beledöglök is" hangulatban voltam. (Az út végére nem sok hiányzott :D)
Már a Liszt Ferenc repülőtéren realizáltam, hogy én bizony önállóan alkalmatlan leszek bárminemű helyzetváltoztatásra, így kértem asszisztenciát, ami nélkül valószínűleg most is ott ül/feküdnék az első padon.:D
A szolgáltatás teljesen ingyenes, és az én esetemben életmentő volt. Minden reptéren a gépből kiszállva már ott vártak, és elvittek a következő kapuhoz. Titkos, rejtett útvonalakba nyertünk bepillantást, amit ha nem lettem volna annyira ki, valószínűleg élveztem is volna.
A második etapnál már tényleg sírni tudtam volna, de szerencsére erre a szakaszra tartogattam a titkos favoritot, amit orvosi javaslatra csak a legvégső esetben, alvás előtt vettem be.
Most már azt is értem miért...
Maradjunk annyiban, hogy a hátam pár perc múlva már nem fájt, viszont cuki nyuszikat láttam. :D Sebaj, legalább aludtam egy jót.
A beléptetés elképesztően profin zajlott. A repülőn ki kellett tölteni az immigration form-ot (ennek az egyik felét visszakapjuk, és nagyon fontos, hogy csak ezzel tudjuk elhagyni az országot, szóval ezt meg kell őrizni) kérték kinyomtatva az otthoni pcr teszt eredményét, illetve a Thailand pass Qr kódját.
Belépés után pedig a lefoglalt Test&go hotel tábláját kell keresni. A sofőr elvitt minket a hotelbe, ahol a szobát csak a teszteléskor hagyhattuk el, aztán vissza kellett menni. A csomagban benne volt a szállás, a transzfer, a pcr, teszt, a gyorsteszt, és három étkezés, illetve egy csomó snack, üdítő, víz.
A hotelben olyan szobát választottam, amihez egy nagy terasz is tartozott, így ugyan be voltunk zárva, de egy kicsit beleszippanthattunk a Bangkoki levegőbe. Hmmm este azok az illatok.
17 órakor teszteltek. Mi még egy-két órát tudtunk fennmaradni, majd kómába estünk, amiből a recepció telefonja ébresztett reggel 6-kor, miszerint negatív lett a tesztünk.
Koh Chang-ra a transzfert a már említett "Koh chang sziget hungary"
csoportban ajánlott Vijit Sureerut Koh Chang Tour -ral intéztem.
Privát kocsi mellett döntöttünk, de gyűjtő taxi, busz is megy a szigetre. Vijjit egyébként a szigeten lakik. Keressétek bátran, ha transzfer, kocsibérlés, fakultatív program, vagy bármi Koh Chang-hoz kötődő igényetek, kérdésetek van.
A transzfer hoteltől hotelig vitt.
Na és a megérkezés Koh Chang-ra...<3
Én még ilyen illatokat nem éreztem! Az esőerdő illata. Elképesztő volt! A sofőrünk lehúzta az ablakot, és együtt haraptuk, szagoltuk ezt a mesét.
Mi a Centara Koh Chang Tropicana Resort -ot választottuk szállásnak, amit nagyon nem bántunk meg.
Àltalában szeretünk menni, de ezzel együtt nekünk a szép lakókörnyezet is nagyon fontos. (Most meg egy ideig úgyis csak az ágytól, a nyugágyig tudtam menni.)
Ez a hotel pedig elképesztő helyen van. A tropicana nem csak egy odabiggyesztett fantázianév. Az egész hotel egy rendezett, mégis vadregényes dzsungelben helyezkedik el, közvetlenül a tengerparton, a hotel mellett ráadásul egy gyönyörű folyó ömlik be a tengerbe, ami megint csak egy igazán különleges látvány, és remek hangulata van.
3 napig "csak" a hotelben regenerálódtam, viszont ennyi idő után úgy döntöttünk, hogy bérlünk egy kocsit, ami a Bangkok/Koh chang csere után, a második legjobb döntésünk volt.
A kocsit szintén Vijit-től béreltük. Odahozta a hotelbe, és jött is érte. Egy vadiúj automata vàltós Nissan...valami volt.:D
Az én kocsikhoz való hozzáértésem annyiban ki is merült, hogy jó új illata volt, és volt benne power.
Ami kellett is a Koh Chang-i utakhoz.
Szentséges Atyaúristen milyen emelkedők vannak arra!:D
Az első utunkon rögtön bele is futottunk egy baleset miatti útlezárásba. Az egyik piros kanyarban (ahogy mi hívtuk) egy teherautó, amire rá volt eszkábálva valami emelő féle, úgy ahogy volt felborult. Kicsit megváltozott a súlypontja, és megadta magát a fizikának...Nos, én egy alföldi lány vagyok, így ezt az élményt eltartott egy ideig feldolgoznom.:D
A vezetést a fordított közlekedésen kívül (más is állandóan ablakot törölt indexelés helyett? :D) nehezítette az is, hogy a Klong prao beach-től délre az úton éppen csak elfér egymás mellett két autó.
No de túl az első sokkon, egész jól belejöttünk. Az északi irányba elindulva például kifejezetten jó minőségű, meseszép út vezet körbe a szigeten.
Az első napon még csak a környező strandokat fedeztük fel. Én személy szerint nem igazán tudtam eldönteni melyik a legjobb. Mindnek megvolt a maga előnye.
A white sand beach volt a legnagyobb, legnyüzsgőbb, illetve kő/korall mentes, lassan mélyülő partja van. Amíg pici volt a kislányunk, valószínűleg ezt választottuk volna.
A Kai Bae egy kicsit kisebb beach, amivel szemben egész közel vannak kis szigetek, amiket akár kenuval is meg lehet látogatni. Bár ennek a beach-nek kétségtelenül az a legnagyobb bája, hogy ide hozzák le fürdetni a kis elefántokat. Velük együtt fürödni volt a kislányomnak az eddigi legnagyobb élménye.
A mi szállásunk a Klong prao beach-en volt, ami egy megosztó strand, de nekünk utólag összesítve valószínűleg ez volt a kedvencünk. Apálykor hatalmas homokos föveny, rengeteg víz fölé kihajló pálmafa, a vízbe ömlő vadregényes folyó, és az ott élő majom csoport... Tény, hogy bizonyos szakaszain a többihez képest több a korall, de ez számunkra egyáltalán nem volt zavaró. Simán lehetett sétálni mezítláb is.
Természetesen ezeken kívül is rengeteg beach van, de most ezeket emelném ki.
A következő autós napunkon emeltük a tétet, és körbe autóztunk a szigetet, és lementünk egész Salakkok-ig, ahol végigmentünk a mangrove-ban épített board walk-on, ( https://g.co/kgs/hguKCs ), és utána elmentünk a Mangrove-ba csónakázni egy kedves Thai bácsival.
Ez is egy remek nap volt, és itt külön kiemelném, hogy az oda vezető utat is imádtuk.
Mivel eddigre egyértelműen javulni kezdett a hátam, úgy döntöttünk, hogy vízesés kereséshez kezdünk.
Merthogy Koh Chang-on az is van bőven.
Nem mertünk kockáztatni, és elsőre a Khlong Phlu Waterfall vízesést céloztuk be, amit a leginkább szerettem volna megnézni, és amiről biztosan tudtam, hogy a vízimádó kislányunk is élvezné.
Ez a vízesés egy közepes túra után érhető el, és egy medence szerű képződmény van az alján, ahol lehet fürödni, és ami tele van nagy méretű halakkal, amiket szinte úgy kell arrébb lökdösni.
Ezt a túrát kár lett volna kihagyni annak ellenére is, hogy a végére megint megérkeztem a derekam, és hogy itt először, jó pár emberrel találkoztunk.
A dzsungelben végig haladó útvonal már önmagában is megérte a fáradságot.
Mondjuk mikor a lábammal elszakítottam egy olyan pókhálót, ami majdnem visszarántott, és utána a vállamra esett egy falevél ott vesztettem pár évet az életemből, de kicsire nem adunk. :D
Végül, de nem utolsó sorban az utolsó autós fél napunk is hasznosan telt. Nekem a személyes kedvencem lett ez a kis kirándulás. Meglátogattuk a vízre épült Bang Bao Pier-t.
Utánozhatatlan thai hangulat, isteni ételek, kedves emberek, klassz kis üzletek, mindezt a vízen. <3
Nem tudnám meghatározni miért szerettem annyira. Talán a képeknek sikerül valamit visszaadni a hangulatból.Ezt szerintem senki se hagyja ki, aki a szigeten jár. :)
Az ezt követő két nap pihenő pont kellett ahhoz, hogy rápihenjek az ezt követő 3 napra, mikor is Bangkok nevezetességeit terveztük megnézni.
Bangkokba az út visszafelé valahogy hosszabbak tűnt, mint odafelé, de a megérkezés ismét frenetikus volt. Valószínűleg képtelen lennék ilyen nagy városban élni, de az kétségtelen, hogy ide megérkezni olyan kultúrsokk egy kisvárosi lánynak (is), ami kellően megalapozza bármilyen utazásnak az alap hangulatát.
Ismét az első napos szállodánkba szálltunk meg.
Mi nagyon szerettük. Nagyon jó az elhelyezkedése, közel a magasvasút, imádjuk az erkélyét, klassz a medencéje, illetve amit mi lehetőség szerint szeretünk választani, hogy van konyhája. No nem mintha a streatfood hazájában nagy főzéseket szerettünk volna eszközölni , de a reggeli/vacsora nálunk lightos szokott lenni, és így kényelmesebb.
A derekam többé kevésbé rendbejött, (de jó, hogy megcseréltük a dátumokat ) így a két egész napunkat ki szerettük volna kimaxolni.
Mint azt már korábban írtam, én még nem jártam Bangkokban, így a "kötelező" látnivalókat szerettem volna megnézni.
Korábban kértem, és kaptam remek ajánlatokat a programok megszervezéséhez, de az utolsó pillanatos cserebere borította a végső papírformát is, és végül rengeteg (nagyon kedves ) tanáccsal felvértezve nekiindultunk.
Amit minden utazásunkkor nagyon szoktunk szeretni, az a helyi tömegközlekedés kipróbálása. Ez ugyan Bangkok esetében kicsit kalandosabb, mint például Norvégiában, de azt hiszem ebben az esetben ez volt a lényeg. :D
Lássuk csak! Mentünk végül a kihagyhatatlan tuktuk-kal, a magasvasúttal, taxival, gyűjtőtaxival, és végül, de nem utolsó sorban a személyes kedvencünkkel az ablaktalan/klíma nélküli buszokkal.
Egyszerűen imádtuk! <3
Ha hagytuk volna, a férjem azóta is azzal körözne a városban, egy gyerekkori álmát beteljesítve.:D
A buszjegyet a buszon lehet megvenni, és 10bth-ba (most kb.110 Ft) került. A kalauz általában a sofőr felesége, szünetekben pedig nemegyszer ott vannak a gyerekek/unokák is.
A néni egyszer kiugrott a boltba, és hozott (az egyébként bitang jó sofőr) férjének, vizet/kávét. :D
A feleség egyébként az index szerepét is betöltötte, mert az ablakon integetve kért, és kapott helyet a besoroláshoz.
A buszmegállók ki vannak alakítva, de semmi sincs kőbe vésve, plusz mínusz 30 méter simán belefér. Ha meglátjuk, hogy jön a várt busz, integetni kell, és ahol tud megáll.
Jó fejek voltak, szóltak mikor kell leszállnunk. Volt egy másik típusú, picit nagyobb busz, amin a kalauz néni hajhálóban volt. :)
Mi nem vagyunk nagy vásárlós utazók, de a piacok itt kihagyhatatlanok. Voltunk a China town-ban, a virágpiacon (azok az illatok!<3), ettünk/ittunk finomakat, majd megcéloztuk a Királyi palotát. Illetve megcéloztuk volna. Merthát ugye Murphy...
Ne vagyok benne biztos, hogy jól értettem , de valószínűleg az újév és/vagy a Covid miatt a királyi palota nem, vagy részben volt látogató. A Wat Phra Kaew, azaz a Smaragd Buddha templomát tudtuk volna megnézni, de azért nem szerettünk volna 1500 bth-ot kiadni, és úgy döntöttünk, megnézzük a fekvő Buddhát, illetve egy teknősös (Wat prayun), és egy krokodilos templomot (Wat Chakrapat) is útba ejtettünk a kislányunk örömére.
A nap végére tartogattuk a leginkább várt csónakázást a csatornarendszerben. Mostmár értem miért mondják, hogy Bangkok Ázsia Velencéje. Elképesztő csatornarendszer szövi át ezt a hatalmas várost, amin keresztül mint egy időgéppel be lehet tekinteni a helyiek mostani, és néha ezer évesnek tűnő életébe egyaránt.
Az úszópiac meglátogatása nekünk most az időbe nem fért volna bele, de ezzel teljesen kárpótoltuk magunkat. Láttunk rengeteg madarat, varánuszokat, hatalmas halakat, mindenhol integettek a gyerekek. Egy helyen megálltunk, vettünk szerzetesektől kenyeret, amivel megetettük a giga méretű halakat. Szinte habzott a víz, annyian voltak.
Az én kedvencem Bangkokban egyértelműen ez a program volt. <3
Másnap az egész napunkat Ayutthaya -ban töltöttük. Két busszal, és egy gyűjtőbusszal jutottunk el, ott pedig megalkudtunk egy tuktuk-os bácsival, aki egész nap egyik helyről a másikra vitt bennünket. A romok meseszépek, különleges nyugodt hangulat lengi körül őket, és remek fotókat lehet csinálni. Igazság szerint nekem ebben a napban is a közlekedés volt a legkülönlegesebb.
Természetesen a romok gyönyörűek voltak, kár volna kihagyni őket, de legközelebb valószínűleg nem szánnék rá egy egész napot.
Magasvasúttal mentünk vissza a hotelbe, és estére úgy elfáradtunk, hogy magunkról nem tudtunk, és ez így is volt jól.
A következő nap délelőttre terveztünk még egy kis sétát a környéken, de elengedtük. Egész délelőtt lustálkodtunk, pakoltam a bőröndöket, váltottunk pénzt, majd kora délután kimentünk a reptérre.
Futottam egy-két kört a többek között az említett csoportokban, hogy az Emirates azóta se kér-e Pcr-t a haza úthoz, illetve aggodalmaskodtam egy keveset a hatodik napon nem megcsinált Atk teszt miatt.
Jut eszembe! Erről bár ígértem, de eddig mégsem meséltem. Ezt a gyorstesztet elvileg az első napon kellett volna a hotelben megkapnunk, és a hatodik napon kellett volna a hotelben leadni az eredményt. Viszont mi nem kaptunk ilyet. Mikor kérdeztem a recepcióst, hogy mi lehet az oka ennek, ő válaszul kedvesen mosolygott. Vagy a kérdést nem értette, vagy a választ nem tudta, mindenesetre mi jól körbe mosolyogtuk egymást. Ettől persze okosabb nem lettem, de legalább jól éreztük magunkat. :)
Szóval visszatérve a kiutazásra, kifelé menet az útlevélen, és a korábban említett immigration form második felén kívül csak annyit kérdeztek, hogy Magyarország-e a végső úti cél, és elkérték a vakcina igazolásokat. A kutyát nem érdekelte, hogy mit csináltam, vagy nem csináltam a hatodik napon. Persze erről nincs információm, de szerintem a hatodik napos pcr-t se fogja ellenőrizni az égvilágon senki sem, de majd erről az utánunk visszaérkezők mesélnek.
Hazafelé menet Dubaiban megszálltunk a reptéri Dubai International Airport hotelben, amit mindenkinek nagyon tudok javasolni. Korábban Dohában volt egy hasonlóan hosszú átszállásunk, akkor vettünk ki szobát először a reptéren, és ott eldöntöttük, hogy hacsak lehet, ezt mindig így fogjuk csinálni. Ez persze pl.huszonéves utazókra nem vonatkozik, de azt biztosan kijelenthetem, hogy az én gerincem már nem bírja a padon alvást. :D
Mindent összevetve ez egy nagyon különleges utazás volt. Pont amilyen különlegesnek én Thaiföldet látom. A kettősségek országa.
A beutazás...nos problémás, és most először tényleg kockázatos volt. Kockázatos volt a dupla pcr, kiszámíthatatlanul változtak a beutazási szabályok.
Ez utóbbira szerintem az egyetlen megoldás az lehet, ha tényleg mindent az utolsó percben fixálunk, minden szállás lemondható, a repülőjegy ek flexibilisek, és van egy bitang jó biztosításunk, amibe az útlemondás is benne van. Természetesen ezek sem segítenek sokat, ha például az úton szedjük össze a Covid-ot. Teljesen mindegy, hogy van-e tünetünk, hogy hány oltásunk van, hogy mikor estünk át a betegségen. A pozitiv pcr mindent üt, hogy úgymondjam.
Szóval az indulás előtt már semmi party, semmi családi összejövetel, és az úton is érdemes kicsit paranoiásnak lenni. Erre lehet is jó néhány példát látni, főleg Ázsiába menet. :D
A thai emberek is nagyon komolyan veszik a maszk használatot. MINDENHOL viselni kell maszkot, és mindenki viseli is. Egyedül evés, ivás, és a tengerben fürdés közben nem kellett hordani, bár volt akin akkor is rajta volt.
Én eddig egy szabály követő embernek tartottam magam, de mostmár elbizonytalanodtam.:D
A tökéletesen értelmetlen szabályokat azért flexibilisen kezelem, hogy úgy mondjam. Szóval az indexet egy töküres parkolóban azért nem szoktam használni. ;)
Teljesen megértem, hogy zárt térben viselni kell a maszkot, illetve Bangkokban is érthető volt a maszk használat, hiszen néha lépni nem lehetett az emberektől az utcán. Viszont az üres tengerparton egyedül sétáló talpig maszkos, plexis kesztyűs emberek látványával nem tudtam mit kezdeni.
No, de azért Koh Changon lazultak ezek a szabályok, szóval az emberek nagyrészt a parton el tudták engedni magukat szerencsére.
A Thaiföldi Covid szabályozás nagyon szigorú (jóval szigorúbb mint otthon), és itt is jellemző ez a korábban említett kettősség. Van, ami iszonyatosan jól szervezett, van ami pedig gyakorlatilag káoszba süllyed.
Viszont rengeteg mindent tanulhatnánk a Thai emberektől.
Az egymáshoz való viszonyuk, a harmóniára való törekvés, a mosolyok, és ami mögötte van. A legjobb ami példázta nekem hogy milyen sokáig kezelik nagyon jól a stresszt, az a vezetési stílusuk. Bangkokban mindenhol sok sávos autópályák, autóutak mennek keresztül kasul, egymás mellett /alatt, amik állandóan tele is vannak. Irdatlan mennyiségű autó, és ember van állandóan az utakon, és valahogy működik. Mindegyik sofőrünk nagyon jól vezetett, és soha egy szitkozódas, egy mutogatás nem volt. A forgalom halad, lüktet, mozgásban van éjjel nappal, mindez halálos nyugalomban. Pedig egyébként rengeteg a baleset, főképp a bárhonnan is érkező motorosok miatt, de az anyázás valahogy itt elmarad. Lelki szemeimmel láttam/hallottam magam előtt, hogy történne ez otthon. Velem az élen. :D
Thaiföld nekem mindig is a szívem csücske lesz, és még annyi mindent nem láttunk! Legközelebb muszáj lesz felmennünk északra is, és Bangkok-ból sem láttunk még szinte semmit !
Szóval, azt biztosan kijelenthetem, hogy ide még nagyon sokszor vissza fogunk térni.
Bár most még nem vagyok benne biztos, hogy még egyszer ennyire bizonytalan körülmények között belevágnánk-e, de most nagyon örülök, hogy sikerült összehoznunk ezt az utazást. Ismét millió élménnyel gazdagodtunk.
Így nem marad más, mint szorítani, bízni, imádkozni, hogy a Covid őrültnek mihamarabb vége legyen, vagy legalább enyhüljenek a szabályok!
Ui.: Egy nagyon kedves történet maradt csak a végére. A kislányunk minden egyes repüléskor rajzol egy rajzot a stewardeseknek. Most is így történt. A Bangkok-Dubai járaton pedig a személyzet annyira meghatódott ettől, hogy odajött hozzánk szinte mind, és Petrára feladták a szép kis sapkájukat, és készítettek egy közös fotót, amit aztán meg is kaptunk. Egy órával később pedig maga a kapitány is odajött hozzánk, és hozott Petrának néhány csokit, és viccelődött, hogy a rajzon csak női egyenruha van, ezért ő biztosan csak az elefánt lehet.
Minden jó, ha a vége jó! :)
Utazni jó, mert a világ meseszép'!
